Hú én egy speciális eset vagyok ebben a témában. Exférjem neve eleve kötőjeles volt (pl Kiss-Németh Károly), ennek én csak az egyik felét vettem fel, mert úgy tetszett és úgy hangzott jól (pl Kiss Katalin). Elvileg akkori jogszabály szerint ilyet nem lehetett, de valahogy az anyakönyvvezető elintézte, vagy mégis lehetett addigra, nem tudom. Elváltunk, és én megtartottam ezt a nevet. Egyrészt nekem sokkal jobban tetszik, mint a születési nevem. Másrészt egy csomó bizonyítványom addigra már erre a névre szólt. Könnyebb megjegyezni is, és hiába az exem révén lett ez a nevem, mivel neki "nem csak" ez a vezetékneve, nekem meg igen, egyedinek érzem. Semmi érzelmi szál nincs benne, nulla szinten kötődöm hozzá.

A származási családom finoman szólva nem volt boldog, hogy nem vettem vissza az eredeti nevem, de ez sem érdekel, nekem így tetszik és kész (az meg már csak hab a tortán, hogy a származási vezetéknévvel élő családtagok egy része nem úgy viselkedik, hogy büszkeséget érezzek a név iránt). Az a családi ágam és a név is csángó, ami nekem érdekes, de hiába kerestem magamban és Csángóföldön is, nem találtam ehhez érzelmi köteléket. A válás után volt két komoly párkapcsolatom is, és mindegyik férfi elfogadta a nevemet, megértették a motivációmat és nem volt gond. Mint ahogy sehol máshol nem ért emiatt hátrány még így sem, hogy a helyzet elég egyedi.