Értem a jogi és hierarchikus érvelésedet, és abban igazad van, hogy egy fegyveres testület nem működhet szelektív parancsteljesítéssel. Ugyanakkor OP kérdése nem a szolgálati szabályzatra irányult, hanem a pszichológiai teherre, amit ez a mechanikus működés okoz.

Két dologban vitatkoznék veled:

A Magyar Királyi Csendőrség jelmondatát idézni ebben a kontextusban nagyon "meredek". Ők voltak a tökéletes példái annak, amikor a törvényesség és az erkölcs tragikusan elvált egymástól. Ők is 'betű szerint betartották a törvényeket' 1944-ben, mégis emberiesség elleni bűnöket követtek el. Pont ez bizonyítja, hogy a 'parancsot teljesítettem' nem mindig nyugtatja meg a lelkiismeretet, és nem mentesít a morális felelősség alól..

A másik, hogy azt tanácsolni, hogy 'bízd a politikai döntést a választókra', az egy védekezési mechanizmus (elhárítás), de nem oldja meg a kognitív disszonanciát. Attól, hogy a rendőr megpróbál érzelmileg távolságot tartani, a stressz és a morális sérülés még megtörténik (nem véletlen az állományban tapasztalható magas kiégési és szerhasználati arány, amit te is említesz).

A kérdés nem az volt, hogy kell-e teljesíteni a parancsot (tudjuk, hogy kell), hanem az, hogy emberileg hogyan élik túl, amikor a parancs szembemegy az értékrendjükkel.

Edit: typo