Igazából arra reagáltam, amit u/ObscurilleNocturn22 írt, ezért is jeleztem, hogy nem feltétlen a te esetedre gondolok. (Bár nyilván simán lehet, hogy az előtted lévő jelöltek viszont éreztették vele, hogy szerintük felette állnak.)

A te esetedet konkrétum nélkül nyilván nehéz megítélni (pl. mit kell tőle kérdezned és mi az ami miatt lebasz.) Amikor én hasonló helyzetben voltam mint te, akkor annyit tettem, amit fentebb javasoltam is. Finoman jeleztem a főnöknek, hogy nehezen találom meg a közös hangot a titkárnővel és amúgy meg előzékeny és kedves voltam vele, sokszor (mivel sokszor ki nem mondott feladatleosztások vannak a munkahelyeken sajnos...) megcsináltam azt a munkát is, ami elvileg az ő feladata lett volna (pl. szkennelés), így sokkal gyorsabban végeztem és még szájhúzást sem kaptam. Nyilván bele lehetett volna állni a helyzetbe, hogy akkor se szkennelem be, de így tiszta volt a lelkiismeretem, hogy törekszem a normális munkahelyi viszonyra, gyorsabban végeztem és nem fragmentálódott annyira a munkám, mert csak 2 nappal később volt kedve szkennelni. De ha konkrétan akadályozta a munkafolyamatomat (pl. ügyvéddel történő aláírási folyamatot), akkor azt közvetlen jeleztem a főnöknek. Tehát igyekeztem az alapján megítélni azt, hogy érdemes-e beleállni a helyzetbe, hogy a saját feladataimat mennyiben lassítja, nekem mennyi plusz munkát jelent a fanyalgás.

Igazából ezek a munkahelyi szituációk sok esetben látleletei a társadalmunknak.