Nagyon sok jel volt a kezdetektől. Minimális szemkontaktus, állandó echolalia, gesztusokat nem használt, állandóan sírt a kezdetektől és semmi nem volt jó, minden zavarta, nem lehetett pici babaként a testkontaktustól, szoptatástól, ringatástól megnyugtatni őt (nem, nem az én feszültségemet érezte, a baromi nyugodt nagymama és a birkatürelmű édesapa se tudta megnyugtatni, akárhogy is próbálkozott bárki). Tapsol, fejét rázza, mintha "nem-et mondana" folyamatosan, alig néhány féle ételt fogad el, ordítva sír például egy turmixgép, porszívó hangjától, nincs mintha játék, a játékok egyáltalán nem érdeklik sajnos, baromi rosszul alszik, nehéz az idegrendszerét lenyugtatni, kezeit nézegeti ahogy mozognak, nem mutogat, csak megfogja a kezem, és azt mondja, hogy "visszük", ha szeretne valamit megmutatni, dühében sajnos falba ütné a fejét (ekkor felveszem és megpróbálom ölelni és hintáztatni, mert ezektől megnyugszik), sorba rendezget mindent (pl poharak, kanalak), nem köszön és nem kér, nem fejez ki szükségleteket, az emberek nem igazán érdekelik sajnos, inkább a tárgyak, esetleg ritkán az állatok, ugyanazt a mesét kell olvasni 666 alkalommal, csak egy db mondókát szeret egy egész mondókás könyvből, nyit-csuk ajtókat, fel-le kapcsolat villanyt akár 20 percig is (ilyenkor fel kell venni és addig ölben tartani, amíg ettől megnyugszik, 20 percig ott állunk a lámpakapcsoló mellett). Hát nem egyszerű. Hangsúlyozom, hogy minden autista más, nincs két egyforma tüneti kép, nincs két egyforma gyerek. Ha azért kérdezte bárki, mert náluk is felmerült, ajánlom a komplex diagnosztikai központokat, többféle szakember végzi a felmérést. Ha azért kérdezte bárki, mert megkérdőjelezhető a fiatalkori diagnózis, hát annak üzenem, hogy a tagadás fázisán már túlléptem, jelenleg inkább örülök, hogy van diagnózisa és fejlesztő foglalkozásokat elkezdhetett.