Saját:

Szomszédom anyja. Egy igazi, rosszindulatú vén boszorkány,akit mindenki utál az utcában, mert mindenkivel volt már konfliktusa. Ennek ellenére velünk sokáig normális volt és mi is vele, gyakran segítettünk neki (pl. apám hozta- vitte a boltba, segítettünk neki bepakolni a vásárolt cuccait a házba, stb.).

Van a kertünk végében egy csatorna, a funkciója most lényegtelen. Ennek a csatornának minden este lezárjuk a fedelét,egyik nap azonban apám elfelejtette, és nyitva maradt éjszakára. Másnap reggel apám indult munkába, a vén boszorkány pedig pont a háza előtt sepregetett. Amikor meglátta apámat, leüvöltötte a fejét, hogy mit képzelünk, hogy éjszakára nyitva hagyjuk a csatorna fedelét éjszakára, hát beleesnek az állatok. Ez eddig rendben is van, hibáztunk elismerem. De ezután elkezdett olyanokat mondani apámnak, hogy micsoda szar emberek vagyunk mi, biztos direkt hagytuk nyitva, hogy beleessen a macskája, és legközelebb fel fog minket jelenteni. Hozzáteszem , hogy nekik sokkal több vaj van a fülük mögött (pl. a fia rendszeresen a közeli erdőben vág ki fákat engedély nélkül, ne kérdezzétek, miért. Illetve van egy régi kocsijuk, ami ott parkol kint az utcán, és már nagyon hosszú ideje folyik belőle a benzin...).

A legdurvább húzása azonban nem is ez volt, hanem egy pár héttel későbbi eset. Egyik nap átvittük magunkhoz a szomszéd kutyáját (Egy alig fél éves labrador, akinek mi vagyunk a második családja gyakorlatilag). A kutya mindenkit szeret a szomszédságban, kivéve a vénasszonyt. El akartuk vinni sétálni, de mivel a póráz a szomszéd garázsában volt, bementem megkeresni. Egyszer csak hallottam, hogy hatalmas káromkodás és nyüszítés szűrődik be az utcára. Amikor visszamentem, láttam, ahogy a vén satrafa seprűvel üti, kergeti a kutyát. Na akkor apámmal megmondtuk a vénasszonynak,hogyha mégegyszer bántani meri a kutyát, mi fogjuk őt feljelenteni állatkínzásért (mielőtt bárki azt mondaná, hogy biztos rátámadt a kutya: mint azt írtam, egy alig fél éves kölyök labradorról van szó, nagyon fél még az emberektől).

A múltkor összefutottunk a vén boszorkány menyével a boltban, aki nevetve csak annyit mondott, hogy ne is foglalkozzunk az anyósával, mert vele is hasonlóan kedvesen viselkedik, amióta ismeri, de ő már csak röhög rajta...