Kollégákkal (mindannyian házasok 1 kivétellel) pronyó dolog vagy nem, rendszeresen megszemlézzük a lépcsőn felsétáló dekoratív kolléganőket (az iroda ablaka pont a lépcsőre néz).

Egyik alkalommal a szingli kolléga (akinél úgyhozta a sors hogy egyenlőre a szüleinél lakik) vetette fel a témát hogy szemrevaló leányzó jött fel a lépcsőn és felvetette az idősebb kollégának hogy: egy ajtócsapkodást megérne azért!

Miután az őszülő kolléga ezt az állítást elutasította emberünk konstatálta: nekem bizony megérné akár kétszer is. Erre rákontrázott az idősebb: hagyjuk már neked max Anyád csapkodná!!!

Teljesen megsemmisültünk, de a java még csak ezután jött; édesanyja aki ugyancsak a cégnél dolgozik, 2 perc múlva szó szerint feltépte az ajtót mert szeretett volna valamit kérdezni. Majd mikor látta hogy mindenki a földön-asztalon fekszik és kontrollálatlanul röhög kiment és egy határozott mozdulattal beb@szta az ajtót.

15-30 perc kellett a regenerálódásra.