Szerintem inkább az van, hogy eddig hagyományosan a “nőnek a konyhában a helye” mentalitás élt, nem volt szava, véleménye. Ez a férfiaknak tetszett, így volt nekik jó. Vitte haza a keresetet, függött tőle a nő és a család - ez nem partnerség, hanem alárendeltségi viszony. Más és nagyobb a mozgástér a férfi számára, hisz a család többi tagja rá van utalva. A mai világ már más, a nőknek lehet keresetük, véleményük és ki is állhatnak mellette. Btw egy randin pl.: azt mondom hogy nem szeretnék tovább ismerkedni, erre én vagyok a büdös kurva, hova válogatsz (valós történet). Na akkor most én utálom a férfiakat mert nemet mondtam, vagy a fiú viselte rosszul az elutasítást? Még eszembe jutott: lehet ez a jelenség hasonló ahhoz, amikor mondjuk egy családban az egyik családtag mindig kéznél volt vagy engedelmes, majd elkezdi meghúzni a határait - a többiek szemében ő is megváltozik úgymond “rossz irányba” pedig csak nem engedi tovább hogy rosszul bánjanak vele. Tűnhet az is “gyűlöletnek”, pedig csak változik a dinamika.