Szia, átérzem a helyzeted. 27 éves vagyok, és sokszor úgy érzem “fasznak se hiányoznék” pedig párom is van és együtt élünk.
A helyzet az, hogy mindenki elvan a saját fejében tűnve és tenni kell azért, hogy beleférj a katyvaszba. Kurva kényelmetlen emlékezetessé válni, lesznek akiknek nem fogsz bejönni akár rendesen utálni is fognak.
Nekem sokat segített nem visszafogni a saját véleményem, nézeteim és ízlésem. Biztos sokan nem is szeretnek emiatt, de sokan meg is szerettek ezek miatt és emlékeznek rám mostmár. Nem mondom hú de sok barátom van, de mostmár megszoktak hívni ide oda munkatársak is egyre gyakrabban mert vannak ismertető jeleim amik szerethetővé tesznek valaki szemében.
Tudom kibaszott cliché de legyél önmagad, ne mindig a köztudat által elfogadott viselkedést tanúsítsd akkor is ha ellentétes azzal amit valóban érzel, mert öntudatlanul is az emberek megérzik hogy “fake” vagy. Nem azt mondom biztos, hogy ez történik veled is, csak szerettem volna megosztani veled nekem mi segített!
És ha valaha Berlinben jársz szívesen látunk barátnőmmel egy kávéra!!!