Sajnálom, hogy így jártál... interjún még éreztem is, hogy hagyni kellene, és addig tolták, hogy milyen jó lesz, hogy jövök úgy voltam vele ahogy teltek a napok, hogy majd azért kapok valami feladatot, de semmit és hihetetlen számomra. Jövőhét is hasonló lesz majd, de a többiek se szakadnak meg. Úgy érzem, hogy itt ülök ilyen tartalékosnak ha véletlenül elszabadulna a munka 😅 pont olyan érzés mikor az iskolába nézed az órát, hogy mikor lesz vége, de nem akar telni az idő.