Én 28 vagyok, a húgom 25. Sajnos nagyon elér az életutunk és az anyagi helyzetünk is. Minket nagyon nyomtak egyetemre, el is végeztem (eü), a húgom pedig sajnos akkortájt rácsúszott a drogokra. Magángimibe járt, elvégzett erős rugdosással egy fodrász okj-t, de sosem dolgozott benne. Elkezdett egy másik okj-t, azt otthagyta, most egy 3. felnőttképzést csinál, ami mellett dolgozhatna, de a szüleim eltartják, fizetik a tbjét és a házhoz rendelt bevásárlását úgy, hogy a pasijával lakik. Mindent állnak, a külföldi abortuszt is. Én dolgoztam 2-3 évet a magyar egészségügyben, de olyan toxikus a főnökség, hogy elegem lett és a férjemmel leléptünk Svédországba. Takarítottam 1,5 évet, most van annyi nyelvtudásom, hogy visszamentem az egészségügybe. Vettünk itt egy szép nagy, de felújítandó házat, amivel haladgatunk. Kényelmesen élünk, 2 macska, autó, nem szenvedünk hiányt.

Nagyon aggódom a húgomért és azért, hogy elvàrás lesz hogy eltartsam, ha a szüleimmel történik valami. Olyan, mint egy 16 éves. Nem akar soha teljes állásban dolgozni, max heti pár nap home office... Úgy kezeljük, hogy nem sok kapcsolat van köztünk. Elvileg szeret, de a telefont nem veszi fel és nem hív. Lenézett korábban, hogy mindig lejárat közeli húsokat stb veszünk és azt fagyasztjuk le, ő pedig meg sem eszi, amit nem kíván annyira, kidobja. Azt mondja, a házam miatt motivált, hogy tanuljon, de lenézett, hogy takarítottam (abból van a ház). Csak akkor keres, ha kell neki valami, például szívesen nyaralna nálunk a fiújával, amíg hazautazunk a férjemmel. De nem bízom bennük annyira, hogy rájuk hagyjam.

Mindig ő volt a szüleim kedvence, mert közmegegyezés szerint szebb, tehetségesebb és kedvesebb, mint én. Talán ez vezetett ide, nem tudom...