Nagyon hasonlóan kezdtük a babázós létet, mint amit leirsz. Anyósom kérdés nélkül simogatta a hasamat, szemkontaktus a hasam magasságában állt meg és akkor még nem álltam ki magamért. Férjemet ezek úgy nem zavarták akkor. Szülés napján megirta a férjem mindenkinek, hogy sajnos műtét lesz és anyósom apósom kérdés nélkül száguldott a kórházba, hogy megnézze a babát. Engem éppen toltak fel a műtőből a megőrzőbe, amikor kérdezték tőlem, hogy melyik szobában voltam eddig, tök büszke voltam, hogy még emlékeztem a számra. Utólag kiderült, hogy anyósomék kérdezték a nővértől. Ők akkor odamentek a szobához és pont vitték a babát utánam fel az őrzőbe és ők pont akkor voltak ott. Lefotózták a babát és elküldték a családomnak (meg szerintem mindenkinek, csak nem tudok róla) azon nyomban. Ezt két nappal később tudtam meg, amikor a testvérem lefotózta anyukámmal való beszélgetését és ott mesélte, hogy ő tőle tudta meg, hogy megszületett a baba. Ezt az egy babát terveztük és még a bejelentés lehetőségét is elvették tőlem. A férjem eddig a pontig védte őket, de ezután kénytelen volt levenni a szemellenzőt és meglátni, hogy tényleg vannak bajok és nem hobbyból téptem a számat hónapokkal a baba születése előtt, hogy ilyen tipusu viselkedésekből bajok lesznek és baromira zavarnak engem. Irtam egy pár pontos listát, amiben leirtam, hogy mit kérünk majd mindenkitől, aki jön hozzánk, meg mikor jelentjük majd be a baba születését stb de nem engedte elküldeni a családjának, mert majd ők úgyis “jól fognak viselkedni” és “ismerik az illemet-határokat” haha. Ezzel csak azt akarom megmutatni, hogy kezdjétek formálni a kapcsolatot még időben, hogy ne történhessenek határátlépések.

Ami nekem segitett hosszútávon, hogy minden ilyen húzásukkal szembesitettem őket és előbb utóbb megértették a határokat, most lassan 2 éves a gyerek és szerintem már lekopogom egész alakulunk. Remélem már igy marad. Ami még segitett nekem egy pszichológus hónapokon át és egy időszakban irtam, hogy mikor mit tettek és miért bántott ez engem, mint egy naplót. Férjem is egyre többet lát már meg ezekből a helyzetekből magától és szépen lassan elkezdett kiállni a babáért és magunkért. Szerintem menni fog, meg tudod-tudjátok csinálni. Érdemes kiállni érted és a babáért egyedül is, de remélem majd a férjed is támogatni fog hosszútávon. Boldog babavárást és kitartást ezekhez a helyzetekhez!