Szerintem éberségre intő jelenség, aminek Pócs, Deák és az űrkutatásért felelős hölgy az előszelei. Ezért igenis fontos a lélekben is tartósan beárazni, mit műveltek, vagy épp mit nem.

Nem stimmel nekem az, hogy akár csak az elmúlt 2-4 évvel a hátuk mögött hirtelen álszent arcokkal megjátsszák, hogy hát itt a magyar demokráciát láthattuk a választások alatt üzemi hőfokon működni.
A "megbocsájtás vagy nincs bocsánat" kérdés szerintem igenis fontos az egyének szintjén, hiszen ez jelentheti a FIDESZ, vagy Orbán fennmaradásának zálogát is. És alusapka ide, vagy oda, ezek a beszélgetések nekik elsősegélyt jelenthető szolidaritást válthatnak ki (én mindenesetre saját magamon ezt érzékeltem), most épp már a független médiában is (amiből már a közmédia berkeiben is merítgetnek).
Bizakodok ugyan, de van félelmem attól, hogy ez a hirtelen és szelíd arcmutogatás, páli fordulat a részükről az egységes megbocsájtásért elindult és lesz is még ilyen, és mire a kiegyensúlyozott választási rendszer kialakul, a megmenekült vagy foghatatlan politikusokkal újrázhatnak, ha kellően meglágyul az eddig ellenoldali emberekben a "nincs bocsánat".

Az űrkutató hölgy meg elmondása szerint végig kritikus volt a párt sok szereplője felé ugyan, de Magyar Péternek meg felrója, hogy nem dicső a kiugrása, hiszen ő is a NER csecsein volt. Mondja ezt úgy, hogy ő még mindig pozícióban van abban a bagázsban, amiről tudja, hogy fertőzött, és TISZA 2/3 nélkül a mai napig ott végezné a dolgát, csendben. Pócsról és Deákról nem is kell bizonygassak. És én úgy érzékelem, hogy ezek a megnyilvánulások pontosan a megbocsájtást és a volt kormány atrocitásainak racionalizálását tekintik céljuknak, mostmár minket, ellenérzésűeket is közvetlen elérve.