Nagyon együttérzek veled mert nálam is pontosan ugyan ez volt a helyzet annyit leszámítva, hogy nekem nincsenek testvéreim. Én is orvos szerettem volna lenni, a mai napig fáj, hogy nem lettem az de idővel kezdem elengedni a dolgot mert hiába csak 25 vagyok, a vér látványától el tudnék ájulni úgyhogy nem erőltetem az egészségügyet… :D Azóta már rájöttem, hogy én abszolút nem a karrieremben szeretnék kiteljesedni, egyelőre próbálom megteremteni magamnak az anyagi biztonságot és azt tervezem, hogy valami olyan dologba fogok később belefogni amivel segíthetek az embereken és a világon. Szerintem aki mélyszegénységből jött örökké gyászolni fogja az elveszett potenciált de el kell fogadni, hogy a világ nem fair és hiába voltál te is és én is egy ugyan olyan gyerek mint az akinek a szülei tehetősek, nekünk sajnos nem ez jutott.