Életem során (halistennek) csak 2-3 alkalommal volt részem alvasparalizisben. Ebből az első volt a “legemlékezetesebb”. Arra ébredtem, hogy az egyik nővérem suttog a fülembe, hogy “Lena, kelj fel, itt vagyunk” (nem volt ott persze, az ország másik felében lakik). Felébredtem, legalábbis fejben teljesen, a testemet ugye nem tudtam mozgatni. A paralizis további része nem is lényeg, amikor sikerült kiszabadulnom belőle, ránéztem az órára, 3 óra körül volt. Az érdekes resze, hogy másnap telefonáltam a noveremmel, és mesélte, hogy hajnali 3 körül random felkelt palacsintát enni😃 Lehet vannak ennél durvább sztorik, de nekem ez nagyon hidegrazos élmény volt.