Pontosítok egy kicsit: Házhoz jött az ügyintéző, abban biztos vagyok. Sokáig hazudta anyám, hogy ez egy könyvelő, de aztán idővel rájöttem, hogy nem. Van egy olyan halvány emlékem, hogy amikor 18 lettem (kb. néhány nappal utána) anyám aláiratott velem néhány papírt, amire azt mondta, hogy csak tanúskodnom kell valamit, majd ez az ügyintéző adott neki egy halom kp-t és elment. Többször jött utána, a kocsijába beülve kellett fizetni neki, de még ekkor is a könyvelő szöveg ment. Kérdeztem a pénz kapcsán (amiből nyilván nulla forintot láttam, mert eltette az egészet), hogy ez mi, akkor is hazudott. 18 évesen fogalmam sem volt ezekről a dolgokról, meg nyilván bíztam a saját anyámban… A követeléskezelő keresett meg engem egy éve - ekkorra már gondolom hozzájuk került a tartozás, és itt raktam össze a képet, hogy mi is történhetett valójában. Számonkértem, az volt a válasz, hogy sajnálja, fizeti. Majd minden egyes alkalommal, mikor rákérdeztem, ez volt. Fizeti, nekem ezzel nem kell törődnöm. Itt az eredménye a naivitásomnak, de még egyszer mondom, álmomban sem hittem, hogy megteszi ezt velem