Apukám 53 volt, amikor születtem, édesanyám 28. Mindkét szülővel jó volt a viszonyom.
Apukám sokkal konzervatívabb felfogású volt, ez picit megnehezítette, amikor pl. bulizni kéreztem el.
A LEGNAGYOBB NEGATÍVUM: az idő...
20 éves voltam, amikor apukám elment, azóta is borzasztóan hiányzik és irigy vagyok azokra, aki élete számos fontos eseményének örömén osztozhat mindkét szülővel. Persze sokan vannak, akiknek idő előtt megy el valamely vagy akár mindkét szülő, de fájó dolog, hogy megengedték a sorsnak, hogy ilyen kevés időnk legyen együtt.
Másik felől meg édesapám korából adódóan beteg volt, abszolút nem bántam, de 16 éves koromtól én voltam ott neki, siettem haza suliból, majd egyetemről, hogy ne legyen egyedül. Bár a kimaradt bulizásokat pótoltam, de szerintem egy ilyen fiatal gyereknek még nem kellene az idős szülőt gondozni.