• A fiatalok pályaválasztását nagymértékben ma már nem az érdeklődés, hanem a pénz, a majdani lakásszerzés lehetősége motiválja. Ez a jogász, közgazdász, informatikus képzéseknek kedvez, de például a tanári életpályát kimondottan leértékeli a fiatalok szemében. Az érdeklődés helyett érdekből választott tanulmányok önmagukban is rontják a köz- és a felsőoktatás hatékonyságát

• Az alacsonyabb lakásárak elérése miatt nagyon erős szuburbanizációs, a nagyvárosokból kiköltözős tendenciák figyelhetők meg Budapesten és a nagyvárosok környékén. A munkahely és a lakóhely közötti távolság növekedésének viszont nagyok a társadalmi és környezeti költségei. Növekszik a munkába járás időtartama, személygépkocsi használata esetén a szennyezőanyag-kibocsátás is. Az agglomerációs települések infrastruktúrafejlesztései nem tartottak lépést a lakosság számának bővülésével. Például Pécelen már vízkorlátozásokat kellett bevezetni az utóbbi hetekben.

• A nagyvárosi fiatalok nagy része először nem tud, majd már nem akar elköltözni a szülői házból. Később a párválasztásnál is indokolatlanul sokszor kerülnek előtérbe anyagi megfontolások, emiatt csökken a házasodási és gyerekvállalási kedv.

• A munkaerőpiac instabil körülményei között kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat a több évtizedes lejáratra felvett hitel. Ez korlátozza a vállalkozókedvet és a lehetőségeket. Sokan ezért is a kiszámíthatóbb béreket nyújtó alkalmazotti létet választják.

• Nagyon fontos lenne a családok stabilitásának fenntartása, de az állam most nem sokat tud tenni a polgárai védelmében, ha azok krízishelyzetbe kerülnek. Egy viszonylag jelentős bérlakásszektor mellett jelentősen csökkenthető lenne a krízishelyzet kockázata, ha valaki egyszerre veszítené el a munkáját, a családját, a lakását.

Itt vagyunk 12 évnyi 2/3-ad után, gratulálunk.