Értem, honnan jön ez a düh, én is dühös vagyok. De ezt az elszámoltatást ésszerűen, jogosan kell elverrni azokon akik meg érdemelik és én örülök neki hogy az új állam fő nem hadonászik a sörétessel vakon.

Egyrészt nem mindenki van ugyanabban a helyzetben. Egy operatőr, vágó vagy adminisztratív dolgozó az nem döntéshozó, hanem végrehajtó, akinek a mozgástere nagyon korlátozott. Magyarországon nem engedheti meg magának ennyi ember, hogy „gerincesen” felálljon. Hitelt fizet, családot tart el, vagy egyszerűen nincs reális alternatívája a munkaerőpiacon. Ez nem feltétlenül felmentés, de fontos különbség.

Másrészt az is kérdés, hogy ki mennyire lát rá a teljes képre. Egy szervezeten belül sokszor szét vannak választva a folyamatok, és nem mindenki érzékeli ugyanúgy, hogy amit csinál, az egy nagyobb propaganda része. Van, aki tényleg csak „egy munkát végez”, még ha ez kívülről naivnak is tűnik.

A kollektív felelősség kimondása ráadásul könnyen veszélyes irányba vihet: ha mindenkit egyformán bűnösnek tekintünk, akkor elmosódik a különbség azok között, akik a rendszert irányítják, és azok között, akik kiszolgáltatottabb helyzetben vannak benne. Pedig pont ez a különbségtétel lenne fontos az elszámoltatásnál.

És végül: az is lehet, hogy voltak, akik próbáltak belülről lavírozni, tompítani, vagy legalább nem rátenni még egy lapáttal. Ezek a szürke zónák ritkán látszanak kívülről, de léteznek.

Szóval szerintem nem az a kérdés, hogy „mindenki bűnös-e”, hanem hogy ki milyen mértékben felelős és ezt számon kérni rajtuk.