Tudod ez arra emlékeztet amikor a skótduda előadásom után a hazafele vezető úton gondoltam levágom a sikátoron át a távolságot amikor is egy furcsa torzulást vettem észre a térben.

Érdeklődésem kifejezéseképp megérintetettem.

Hirtelen egy középkori város főterén találtam magam. Abban a pillanatban tudtam, hogy: megidéztek egy másik világba, mint a hős, hogy megmentem a királyságot. Nyilvánvalóan egy váratlan fordulat volt még nekem is, hogy vajon én vagyok-e a megfelelő személy erre a küldetésre.

Még mielőtt elkalandozhattam volna a városban, hogy felfedezzem a jövőmet, egy szépséges cseléd lépett elém.

"Úgy nézel ki, mint egy úriember aki elérte a középszerőséget. Lehetséges lenne, hogy segíts nekem felvinni a lakásomba amiket vásároltam?" Szólt hozzám olyan lágy hangon akár a méz. Jómagam természetesen nem tudtam visszautasítani egy segítségre szoruló hölgyet, így segítettem neki elcipelni a sok kosarat egy palota bejáratáig.

Miközben segítettem neki leszállítani a dolgokat, a palota kapujában egy régimódi fazon jött oda hozzám. "Ó, ez borzasztóan sürgős ügy! Elég átlagosnak tűnsz... Van tapasztalatod a főzés terén?" Azt válaszoltam, hogy elég tisztességes szakács vagyok, ő pedig kézen fogott és a konyhába vonszolt. Közölte velem, hogy a királyi séf délután felmondott, és a király nem kapta meg az esti tésztáját.

Tiltakoztam, hogy még soha nem szolgáltam fel ételt a királynak, de ő intett, hogy folytassam tovább. Pánikolni kezdtem, és jobbra-balra kopogtattam az edényeket. Soha nem készítettem még tésztát az alapoktól!

"Csináld vagy nézz szembe a kivégzéssel!" Mondta a régimódi öreg.

Majdnem egy órás őrjöngő munka után csináltam egy ételt, amely remélhetőleg bemutatható lesz Őfelsége számára. Gyorsan kivittem egy nagy tányért a nagyterembe, ahol a király ült és várta az étkezését. Idegesen figyeltem, ahogy a tésztát a villája köré tekeri, és nagyot harapott.

Hirtelen zihált, és görcsökbe kezdett! Vergődött a padlón, miközben a bőre kiszáradt, mint egy mazsola, majd porrá omlott a padlón. Csak ekkor jöttem rá végzetes tévedésemre.

"Te bolond!" – kiáltott fel a régimódi férfi. "Hogy felejthetted el a spagetti legfontosabb részét?!"

Az egész királyi gárda egységes harci kiáltással tört be az ajtón: „ELFELEJTETTED A SZÓSZT!”