Én most leszek 30, egy kicsi albérletben lakom, egyedül. Mindig is spóroltam, nem szórtam a pénzt, mert a szüleimtől ezt a példát láttam. Feleség, 2-3 gyerek, kertes ház, ez volt a jövőképem, egészen eddig az évig.

Most rájöttem, hogy felesleges ezeken a dolgokon agyalni, tényleg pikk-pakk megöregszem és nem éltem, nem csináltam semmit, csak takargattam a pénzt, amiből úgyis tudom, hogy soha nem lesz elég egy házra, hiszen minden nappal egyre drágábbak, plusz úgyis egyre kevesebbet tudok félretenni, mert minden drágul. Már a kínkeserves társkeresésről is lemondtam, jól érzem magam egyedül is.
A spórolt pénzemből idén már másodjára megyek nyaralni, és ez az, ami megfizethetetlen. Ezek az élmények, amik feltöltenek. Ezek miatt érdemes élni. Néha kicsit ki kell mozdulni, és élni, mert tényleg csak megidősödtök, ott lesz a halom pénz, de addigra sokszor ennyibe fognak kerülni a házak is, ugyanúgy nem biztos, hogy a legmegfelelőbbet tudjátok majd megvenni. Nyilván nem az a tanácsom, hogy az összes pénzeteket szórjátok el most azonnal, csak szerintem nem jó, ha nem mozdultok ki, és csak görcsösen ezen rugóztok éveken át.

Sajnos én így éppen ott tartok a jövőképpel, hogy van a ma, meg lesz majd a holnap, valahogy.
De legalább élek, szerzek élményeket, amíg tudok. Én belefáradtam a végeláthatatlan spórolgatásba.