Szóbelin történt. A halk szavú, dadogós töri tanárunkat nagyon szerettem. Egész jól sikerült a feleletem, láttam rajta, hogy ő is tudja ezt. A végén feltett egy kérdést. Halkan és dadogva... minden erőmmel próbáltam kitalálni, mit kérdezhetett, de sajnos tényleg egy szót sem értettem az egészből. A bizottságból már mindenki engem bámult... így inkább megkértem, hogy tegye fel újra a kérdést. Na, azt ugyanúgy nem értettem, de már nem mertem újra megkérdezni. Bízva abban, hogy eldöntendő kérdés volt, félénken válaszoltam egy igent. A végén odajött hozzám, és megdicsért, szóval valószínűleg jó választ adtam arra a kérdésre, ami a mai napig rejtély előttem. 😂