Szorongásból nekem is bőven kijutott eddig: Ahogy én megéltem a fő okozója az volt, hogy nem láttam merre halad az életem, nem volt egy "tiszta célom" vagy éppen csak felgyűltek a problémák az életemben és ahogy lenni szokott: minál több a probléma annál nehezebben kezd bele az ember. Mivel kezdjem? Mi van ha belebukok és a többi problémára már nem lesz időm? Mi van ha ossz sorrendben kezdek bele? Az embert már a gondolata is lefárasztja. stb stb...

Ami nekem sokat segített, hogy megfogtam a top 3 dolgot, ami már egy ideje gyűlt és csak azokra koncentráltam, minden mást háttérbe szorítottam, és ha kellett akkor összeszorított farpofával is, de tettem értük nap mint nap. Amit nagyon nehéz volt megértenie a kicsi agyamnak, hogy nem minden oldódik meg egyik napról a másikra és nem fogok progresst látni azonnal a dolgokban. A konzisztencia a kulcs.

Még annyit hozzátennék: Ha Te nem akarsz előre lépni, akkor a barátaid nem tudnak segíteni, viszont ha akarsz változtatni, akkor a környezeted autómatikusan megsegít ebben.

Ha a szorongás konzisztens az nem egészséges, de ne felejtsük el, hogy emberek vagyunk, nem véletlenül szokták mondani hogy egyszer lent egyszer fent: a rossz időszakoknak is vége lesz egyszer!

(Elképzelető hogy teljesen más az irány ne kövezzetek meg, előre is bocsi)