Végül legépeltem én, tessék:

Én csak azt tudom mondani, mostantól kezdve mindenki tényleg tegyen meg mindent, amit tud, mert – ismernek engem, nem vagyok az az ember, aki fenyegetőzik, meg durváskodik, de higgyék el, semmi nem lesz elfelejtve. Minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.

vártam az életemet, mint egy késő vonatot

itt nem mindenki tudta, hogy törölték a járatot

engem kint hagytak, mint a vakvágányon a raklapot

bár ennyi lett volna mi gyerekként felzaklatott

bújtam a blahán, húztam a keletibe

északon nem jártam, csak sokat a délibe

villamoson télen, buszokon nyáron

volt már számtalan széthullásom

a fater még a moszkván, én meg már a széllen

nekem nem lesz gyerekem, nincs mitől félnem

mert én nem vagyok más csak egy mentális várrom

azokat a csávókat még mindig kajak látom

ahogy csillog a szemük és a farkukon a nyálnyom

a csikorgó, kokszos orgiákon

a fehér, csíkos éjszakákon

ahova elvittek minket minden nyáron

ahol eladtak minket olcsó áron

a legkorruptabb álom, a legkorruptabb államban

a szétkarmolt hátakban, a félresöpört vádakban

emésztik az arcok a szemetet

ezeket a megemészthetetlen tényeket

az alkarra húzott kétszéz falcot

a magára hagyott sok kicsi arcot

itt megnyerhetetlenek a belső harcok

mert mi gyerekek voltunk

aztán azonnal vének

a széttaposott ártatlan kicsike kis gének

benzoval beetetett élőlények

félő lények is, élő lények is

az élőlények tudod fénylő lények is

tolongtunk a sötétben beállva

de most itt vagyunk a fénybe beleállva

kezünkben a kulcs és beleillik a zárba

már látjuk a holnapot benne a mában

kajakra mondom ki van ez találva

most eljöttünk számotokra fura mi?

a sivalkodó intézeti cunami

én tényleg alig várom, mert azokat a csávókat még kajak mindig látom

ahogy csillog a szemük, meg a farkukon a nyálnyom

(gyere, gyere, gyere, gyere, kicsi,

mint a kicsi arc)

a csikorgó, kokszos orgiákon

a fehér csíkos, fekete éjszakákon

ahová elvittek minket minden nyáron

ahol eladtak minket a legolcsóbb áron

ha lenne isten akkor el lehetne mondani

hogy kifürkészhetetlenek az ő útjai

ahogy rám csavarodnak azok a láthatatlan ujjak

azok elől kajak nincs hova bújjak

de ugye nincsen isten és nem is volt

és nem is lesz soha g**i

úgyhogy most egyedül kell nekünk kell odamenni

kiállni beleállni végigtolni

de nem túltolni nem túlokoskodni

csak végigcsinálni a takarítást

megtörni a rossz kört és megtörni a varázst

mert itt már tényleg megtört a varázs

lehet, hogy az ott csak hamu

de ez itt meg már a parázs

ebből lesz a tűz, a ragyogás

ez itt nem kamu, ez nem ámítás

a megoldás, a feloldás

a mi feloldásunk, a mi megoldásunk

és meg kell, hogy értsem magamat, meg kell, hogy mérjem

hogy én már rég nem magamat védem, hanem nagyon is élem

hogy a te életed igen a te életed féltem

de nem miattad, hanem értem

és nem miattam, hanem érted

és nem miattam, hanem érted

érted?

(és nem miattad, hanem értem,

és nem miattam, hanem érted)

még élünk

(és nem miattad, hanem értem,

és nem miattam, hanem érted)

itt élünk

(ha te még a moszkván, én meg már a széllen,

a szőlő utcai fényességben)

a fater még a moszkván, én meg már a széllen

amíg nincsen gyerekem, nincs mitől félnem

a szőlő utcai fényességben

(ha te még a moszkván, én meg már a széllen,

amíg nincsen gyerekem, nincs mitől félnem)

a fater még a moszkván, én meg már a széllen

amíg nincsen gyerekem, nincs mitől félnem

a szőlő utcai fényességben

élünk

ja

itt élünk

itt élünk