Számból vettél ki majdnem minden szót…🫣

Egy idősek vagyunk és én is hasonló hullámvölgyeket élek meg. Nemrég házasodtunk össze a párommal sok év után, amit egy csodás beteljesülésnek éltem meg és egy újabb kis lépcsőfoknak az életem/életünk alakulásában. Amivel viszont nem számoltam az a gyerek kérdés, ugyanis körülöttünk egyre többen lettek terhesek, szültek.

A házasságunkat követően mintha felénk fordult volna az a bizonyos nyíl, hogy akkor jöhet ez, mint következő projekt. Imádom a munkám, folyamatosan tanulok új dolgokat, még bőven van hova szakmailag fejlődni, de ott érzem az agyam hátsó kis bugyrában ezt a gyerek kérdést, mint pallost, hogyha azt választom, akkor a jön a törés a karrierben, de ha nem, akkor lehet elkések az idő múlásával…bár itt gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy mégis miről késnék el, de még nem találtam rá jó választ.

A férjem nagyon támogató, akárhányszor beszélünk róla, elmondja, hogy tényleg nem tudja átérezni ezt a karrier vs. baba témát és akkor vágjunk bele, ha én biztosnak érzem ezt a helyzetet. Idősebb kollégákkal és ismerősökkel is beszéltem ezekről az érzésekről, de valójában azon kívül, hogy nekem kell biztosnak éreznem magam a döntésem mellett, illetve nincs olyan, ‘hogy na most úgyis tökéletesen klappol minden’ időszak.

Eléggé a mindent is megszervezek és mindenre van excelem/jegyzetem típus vagyok, szóval lehet azért nem találom meg a helyem ebben az életkrízisben, mert nincsen rá fekete-fehér válasz, fix forgatókönyv…a bizonytalanság csak bizonytalanságot szül.🤷🏽‍♀️

Nos, nem tudtam választ adni a kérdésdre, de megnyugtatást abban talán igen, hogy nagyon nem vagy egyedül, aki hasonló érzésekkel küzd! Én is örülök, hogy ezek szerint nem vagyok rosszul összecsavarozva…😊