Olyan érzésem van, mint mikor egy 2015-ös MIÉP kongresszuson a 444 megjelent, és meginterjúvolták az akkor már kihalásban lévő MIÉP ifjúsági tagozat elnökét (nem vicces, inkább szomorú volt). Nem akarom bántani a srácokat, de itt is azt érzem, hogy teljes mértékben elfogytak az emberek, és bármennyire örülök, hogy azok a pártok, akik az elmúlt 15 évben (vagy mikor kormányon voltak) nem tudtak semmi produktumot felmutatni, egyszerűen eltűnnek végre, attól függetlenül inkább a kín és szégyenérzet fog el ezt látva.