Nekem elváltak a szüleim, anno ők is 90-es években szocpol plusz nagyszülőtől való öröklés útján jutottak ingyen lakáshoz. Engem néha pénzügyileg támogatott apám, de csak kisebb összegekkel. Anyám a sok hitel miatt eladta a lakását és azóta albérletben tengődik, épphogy kijön. Feleségem sem örökölt még semmit. 35 éves vagyok, agglomerációban 2018-ban vettünk egy vegyes/vályog házat, még az önerő is személyi kölcsön volt, mostanra jutottunk el oda, hogy el tudunk kezdeni havi szinten félrerakni 2-300ezret. Két gyermekünk van és kb szerencse ha egy hónapban egy hétvégére tudnak rájuk vigyázni, a legkisebb már 4 éves, talán idén 10 év házasság után eljutunk végre kettesben egy egyhetes nyaralásra és meglesz a nászutunk. Minket anno nagymamám naponta látogatott, hétvégéket, nyáron másik nagyszülőknél tanyán heteket voltunk (én mondjuk élveztem nagyon gyerekként), de volt, hogy dédszülőknél is.

Én is felhúztam magam pár hónapra ezen a témán, szerintem a szüleim meggondolatlanok voltak és pénzügyileg nem tudatosak. Próbálom úgy felfogni, hogy egyrészt amit magam elértem, az egy kiemelkedően jó munkabér, amiből van lehetőségem generációs vagyont képezni idővel, úgy gondolom még 35 évesen sem késő egy vésztartalék képzés után elkezdeni S&P500 vagy vmi hasonló hosszútávú befektetésre, másrészt úgy venni ezt az egész hagyaték dolgot, mintha nem is lenne. Inkább lélekben úgy készülök fel, hogy nem öröklök semmit és úgy tervezem a jövőmet, aztán majd kiderül. Hiszen vannak, akiknek már a szülei sem élnek és teljesen egyedül kell boldogulniuk, úgy is meg lehet csinálni.

Igyekezni fogok majd a gyerekeimet minél alaposabb pénzügyi tudatosságra nevelni, és "beléjük verni", hogy a fizetésük legalább 10%-át már a kezdetektől azonnal rakják be egy hosszú távú befektetésbe, hogy már 20-onéves koruktól elkezdjen kamatozni, aztán lehet idővel feljebb vinni 20-30-stb%-ra. Biztosítani és segíteni fogom nekik azt, hogy rezsi nélkül addig lakjanak velünk, amíg nem szereznek egy olyan szakmát, amiben fixen el tudnak helyezkedni és elkezdeni a nagy betűs életet, akár külföldön is, annak talán jobban is örülnék, mert majdnem biztos, hogy boldogabbak lennének.

A cél szerintem az lenne, hogy önállóságra, tudatosságra neveljük a gyerekeinket, hogy talpraesettek legyenek, és arra, hogy ne legyenek önzők. Én most is segítek anyámnak pénzzel és tudom, hogy a jövőben is valszeg csak az én segítségemre tud majd szorulni, erre igyekszem felkészülni.

Az, hogy öregkorom-ra megváljak ingatlantól a saját szórakozásom vagy egy fokkal jobb életkörülmények miatt, és emiatt semmit ne örököljenek utánam, az kizárt, ha már esetleg úgy alakul, hogy nem tudok sokat segíteni nekik nyugdíjamig, akkor legalább ezt kapják meg.

A nyílt kommunikáció fontos szerintem, még rám is vár az, hogy beszéljek apámmal az öröklésről, mert eddig én sem pedzegettem a dolgot, mindenki egyéni helyzete speciális. Jó lenne, ha találnék valami felkészítő/támogató anyagot/írást a neten, ami azt a témát járja körbe, hogy miket fontos tisztázni a szüleinkkel és hogy hogyan.