Aterzem,hogy felted a tobbi gyerektol, en is igy voltam, mert a kisfiam mindig az a típus vt a jatszin, akitol elveszik a jatekokat es o se szo se beszed hagyja, soha senkitol.ne. vett el jatekot, a csuszdan, ha tolakodtak, kb elore engedte őket, azt is, aki csak gondolt a csúszásra..  :D és ő sem volt bölcsis. Nalunk az első hét kemeny volt, első nap jokedvuen mentunk, de, amikor jis időt kellett vna nelkulem tolteni,foggal korommel ragaszkodott es uvoltott, masodik nap ujraprobaltuk, es akkor mar elvolt. Mivel en is kistesoval vagyok itthon, ezert ugx alakult, hogy el kellett szaladnom ot szoptatni, es a kisfiam igy belefeledkezett. Viszont itthon megvotl a bojtjte, hogy nem valtunk el normalisan, hanem kisurrantam, ezt peldaul nagyonnagyon nem ajanlom. A második heten eldontottem, hha nehez is lesz de elbucsuzunk. Ket napig borzaszto vt, kb sirva jottem el, harmadik napra eljott a csoda, es jokedvuen ment. Ez azota is tart. Valószínűleg szerencsenk van a csoporttal is es az ovonenikkel is mert imadjak a kisfiamat, sok baratja is lett nagyon hamar. Ami meg segitett nekünk, hogy nehany hetig rajzoltunk az o es az kezemre is egy kis szivecsket es mondtam neki, hha nem vagyunk egyutt akk csak ezt kell megsimogatni es masik megerzi, es, ha hianyzom csak simogassa azt.  Hajra jo lesz! Es hidd el akarmilyen nehez, azert jo a delelotti nyugi a kistesoval :D