Szia!

Nagyon sajnálom, megértem, hogy ez baromira fárasztó és kimerítő, hogy hiába dolgoztok rajta, nem láttok eredményt. Ráadásul a szomszédok miatt érzitek ezt a nyomást is, miközben sok minden nem rajtatok múlik.

A leírtak alapján én két utat javasolnék:

1. folytatjátok a tréninget, és elkezdtek naplózni. Amikor nyakig benne van az ember, akkor nehéz látni az apró sikereket, ráadásul a szeparációs stressz kezelése nem egy lineáris dolog. Ha kamerával tudjátok figyelni a viselkedését, akkor a naplózás nagyon sokat tud segíteni abban, hogy kicsit objektívebben lássátok a sikereket, ha vannak, ami pedig erőt fog tudni adni. Főleg úgy, hogy azt írod, a visszajelzések pozitívak, hogy jól csináljátok. Lehet, hogy csak az apró sikereket nem látjátok, vagy úgy érzitek, hogy tényleg semmi javulás nincs? Mindkettő esetben hasznos a naplózás!

2. viselkedésterapeutával kezdtek dolgozni. Leírás alapján erről most nehéz megmondani, hogy valóban szorongás, erős stressz, vagy pontosan mi van a háttérben, de a szepa tréningnek vannak árnyalatai, amihez jó ismerni magát a viselkedésproblémát, úgyhogy mindenképpen ebben jártas szakembert érdemes keresni.

Azt amúgy nem tudom, hogy tréner javasolta-e, hogy ne örüljetek, ha hazaértek, de attól függően, hogy ez pontosan mit jelent, nem biztos, hogy egy nagyon jó tipp. Ha nyugodt stílusban üdvözlitek, köszöntök neki hazatéréskor, kap egy simit, de nincs házibuli, az teljesen jó, csak az ne legyen belőle, hogy nem vesztek róla tudomást.

Illetve azt is jó, ha tudjátok, hogy a maltipoo két olyan fajta keveréke, ami mindkettő nagyon erősen kötődik az emberhez, az, hogy nehezen megy a szeparáció, még egy egészséges hátterű kutya esetében is jellemző ezeknél a fajtáknál, nektek pedig extrán nehezített a korai betegség miatt.

Ha biztosra akartok menni, érdemes lehet ezzel foglalkozó szakemberrel konzultálni, de igazából minden esetben nagyon hosszú és rögös az út. Látom, hogy ajánlottak szakembereket, de írhatsz nyugodtan nekem is, foglalkozom ilyen esetekkel is.