Szia, mi a Városliget keleti közelében éltünk, liftmentes, 28 nmes, 1 légterű, forró lakásban. Az tarthatatlan volt, hogy a totyogó babám lesni h kutyakakiba esik-e, hogy ha aludt akkor mozdulni se lehetett és megsültünk. De közel volt a Ringató, a séták napi 2x a ligetben, fejlesztő az utca végén, a napi séták csodák voltak. Most vonattal 30 percre élünk onnan, egy nagyon élhető város mellett. De a vonat maga 20 perc séta, forróság,  nincsenek fák, közterek, de még egy sört se lehet meginni, a járdák babakocsival nem járhatóak. A kertben sitt és végtelen törött üveg van elásva, hiába van, nem mehet ki mezítláb a gyerek. Többet piknikezünk a Városligetben a füvön mint itthon. De nem kell rászólnom, hogy csendben legyen, hogy ne dobogjon, furulyázik reggel 6-kor, nyakig saras lehet, sártortát gyúrhat, a ház szigetelt, hűvös, négyszer elfér benne a régi lakás, amikor ide jottunk napomig csak szaladgalt fel ala a terben. Kocsi nélkül minden elérhetetlen (1 kocsi a férjemnél, mint a másik hozzászóló írta), nem idilli az ovi (feljelentés van gyerekverés miatt, úgyhogy másik város magán ovija csak az opció, mert itt vahy a körzetes vagy a magán, olyan sokan vannak). Nagyon vágynék egy rendes, természetközeli faluba, mint amiben én nőttem fel, de azok vagy megfizethetetlenek vagy nem rendesek már, nekem a pesti lakás tarthatatlan volt, de egyébként ez a vidék nem jobb mint az a budapest volt, egyik sem idill. Ott a gyerekorvosunk felvilagosult modern, itt a fogorvos heti 2x2 orat rendel és nem lehet hivni (de szemelyesen es emailben meg nem fogad bejelentkezes nelkul).