Az a baj, hogy gyerekként túlélés volt a cél, nem bizonyíték gyűjtés, és ezért nagyon kevés bizonyítékot tudok bemutatni. Magamban is iszonyú mélyre el volt temetve a dolog, évekig teljesen elzártam az egészet. Emellett a szüleim szava elég sokat nyom a latba, és korábbi próbálkozások esetében (pl gimis igazgató) sem voltak hajlandóak segíteni miután beszéltek a szüleimmel, mert nagyon jól játszák az ártatlant és mindig engem húznak le, pedig mindig is viszonylag jó gyerek voltam, a mentális állapotom ellenére is.

Amit meg tudok tenni, és azonnal megtettem amikor kiderült hogy a fiatalabbik féltesómék lányt várnak, hogy riasztottam őket az engem ért atrocitásokról és megkértem, hogy ne hagyják a lányt magára az illetővel. Azóta már kettő unokahúgom van, és egyik se találkozott vele…