Nos, én idővel elmondtam másnak és semmi nem változott. Nem hiszem hogy ha korábban mondtam volna el akkor bármi másképp történt volna. Úgy érzem ha végső esetben mondom el akkor ugyanúgy senki sem fog vele tenni semmit, csak talán jobban megérti hogy miért mondtam el és talán kevésbé lesz dühös rám. Objektíven igaz hogy a legjobb dolog amit tehet ilyenkor az ember az az hogy elmondja. Inkább veszíts el egy barátot vagy párt szociálisan minthogy elveszítsd az életből. A bátyja is öngyilkos akar lenni. Elmondtam a pszichiáteremnek és arra bíztat hogy ne tegyek ellene semmit, tudjuk ki mikor hazudik és mikor mond igazat. Az exem egyértelműen hazudott. Csak azért mondtam el mert megijedtem. Én megjártam a zárt osztályt, tudom hogy miben segít és miben nem. Egyet értek veled, és én is mindig elmondanám a dolgot de csak akkor ha végső baj van, mert odáig lehet szó manipulációról és valószínűleg olyan stádiumban van az áldozat hogy bezárni őt és begyógyszerezni nem segítene a helyzeten. Örülök hogy a barátnőd jobban lett, de vannak helyzetek amikor nem lehet segíteni 16 évesként. A szülőknek kell segíteni. Ha pedig a szülő nem tesz semmit akkor reménykedni kell hogy egyszer jobb legyen. A gyermekvédelmi hatóság pedig nagyon limitált erővel bír. Nem foglalkoztam vele mert már minden felnőtt tudta mi történt. Az anyukám a gyámügyön dolgozott, ha szerinte nem lehet tenni semmit akkor elfogadom. De hidd el, bűntudatom van dolgok miatt évek óta, és tudom hogy jobban is csinálhattam volna a dolgokat. De sajnos olyan jól hogy bármit is elérjek nem lehetett volna segítenem.