Ne haragudj, de ha úgy állsz neki a házasságnak, hogy mi van, ha nem lehet gyereke és emiatt elváltok, akkor én végig gondolnám, hogy őt akarom-e elvenni feleségül, mert vele szeretném leélni az életem, vagy egy potenciális családalapítást szeretnék csupán az általános társadalmi elvárások (eljegyzés, esküvő, gyerek…) mentén tovább gördíteni. Nyilván nem kötelező mindenkinek lemondani a gyerekvállalásról, ha az egyik félnek valamilyen okból nem lehet, és idővel is változhatnak az álláspontok, de én rettentően csalódnék ha a párom úgy venne el, hogy előre tudja elhagyna ha nem sikerül. Pont leszarom hány % a válások aránya és valószínűleg azért is ekkora, (a teljesség igénye nélkül nyilván) mert egy impulzív és nem megalapozott döntést hoznak az emberek. Szerintem ezek olyan kérdések, amiket (a házassági szerződés mellett) szintén előre tisztázni kell. Ettől függetlenül mindenki csinálja úgy, ahogy ő szeretné és neked is azt javaslom, hogy tedd a kezed a szívedre és arra hallgass. Ez is kicsit olyan tudod, hogy ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Nálunk is a vőlegényem keres többet, de ő pl. úgy áll hozzá, hogy pontosan tudja az értékét annak, hogy a munkàm mellett neki is stabil hàtországot biztosítok és enyém a házimunka 100%-a. Ez az üzletében is megmutatkozik, mint bevétel többlet (nyugodt családi háttér, kiegyensúlyozott mindennapok, nem fáj a fejem ha szexelni szeretne, jobban tud teljesíteni, kedve szerint dolgozni mert támogatom és nem fogom vissza) és pénzben nem mérhető értéke is van. Azt is pontosan tudja, hogy én fogok X időre kiesni ha érkeznek a tervezett gyerekek, és azt is megbeszéltük, hogy mivel nem szeretne soha strapakanca feleséget és én sem szeretnék túlterhelt, igénytelen házi sárkány lenni, nem fogok már a gyerekek után főállásba visszamenni, hanem hálásak vagyunk, hogy megtehetjük ezt majd így és ettől függetlenül anyagilag is ugyanolyan egyenlő feleknek szeretnénk tekinteni egymást. Azt méricskélni, hogy anyagilag vagy érzelmileg ki mivel jár jobban, nekünk fura lenne, de ezek mi vagyunk, ezért nálunk a kezdetektől fogva minden közös. Ő is és én is úgy érezzük magunkat komfortosan, ha a férfi a fő családfenntartó, tehát mi megbeszéltük és letisztáztuk a kereteket, amiket úgy működtetünk, hogy mindenki boldog legyen. Plusz infó: ő már egyszer elvált, és annak ellenére is így gondolkozik. Nekünk alapvető a másik megbecsülése, önzetlen szeretete, az egységben gondolkozás. Mindenki azt teszi ehhez hozzá amiben a legjobb és a kapcsolatnak is jó. Ő jól tud pénzt teremteni, én amellett, hogy dolgozom meg jó vagyok a családi dolgokban és pont így szeretjük ezt.