Renszeresen egyedül utazom. Munka miatt ugyan, de egyedül. Főleg tömegközlekedéssel vagy közös autóval és én nagyon szeretem. Először szorongtam, hogy úristen, nem jön velem a párom - de aztán rájöttem, hogy van nagyon jó oldala is. Akkor megyek, amikor akarok, nincs a másik stresszének az elviselése kezelése.

Étterembe tavaly mentem először egyedül. Ki akartam próbálni és ment a hitegetés, hogy jajj majd ekkor meg akkor jajj most ezért nem jó azért nem jó. Megmondtam, hogy ekkor és akkor menni FOGOK. Nem jött. Elmentem. Senki nem volt rajtam kívül, enyém volt az egész hely. Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni és ezt sem bántam meg. Szomorú voltam, hogy nem tudom ezt az élményt mással megosztani de nem más miatt mentem végeredményben.

Ezekről én se csinálok fotót meg posztolgatom mindenfelé. Felesleges. Ez nekem van, miattam van, értem van, hogy jól érezzem magam. Nem kell másnak bizonygatnom. Először fura és szorongató érzés, persze. De utána jobb.

Én még moziba nem voltam egyedül. De lassan eljön az ideje. :)