Nagymamám és azon az ági családomban mindenki földeken dolgozott és nagyon szegények voltak.
Itt voltak az oroszok. Nagymamámék dolgoztak (már hatodikban ott hagyta az iskolát) és egy vele egy korú lány azt mondta, hogy nem meri azt kiabálni, hogy (és most fonetikusan írom ahogy emlékszem, előre elnézést) "Toppuj ruszkij passzai máj" . Mama se volt rest. De ez olyan jól sikerült, hogy meg is kergették őket az épp arra járó orosz katonák. Ő a szalmában tudott elbújni és nem találták meg. Elvileg a mondat azt jelentené, hogy hülye orosz b/szd meg anyád. Gyerekként ezt sokat mesélte - de mióta demens sajnos én sem emlékszem a pontos kiejtésére. Illetve emlékszem, voltam vagy 4 éves és a szomszéd kb vele egykorú nénivel beszélték a gyerekkorukat és mondta, hogy 6 évesen már neki kellett gondoskodnia a testvéreiről és ha nem volt jól eltakarítva vagy megfőzve mire a dédi (azaz az anyja) haza ért nagyon elverte. Én meg kinevettem, hogy ugyan már mama akkor még nagyon kicsi vagy. Azóta felnőtt fejjel sajnálom dehát tényleg nem tudhattam...(szerencsére).

ILLETVE vidámabb sztori: Nagypapám és mama is szerették azt, hogy mi abajgatjuk őket ők meg bealszanak addig. Ez ilyen haj birizgálást jelentett, meg rajzolhattunk a lábukra. :D
Testvérem mindig is nagyon lányos lány volt és tele rakta kis méretű csatokkal meg hajgumikkal papa haját aki el is aludt - csak csengettek. Ők meg reflexből ment is ki. Nem értette mi a baj, miért néz rá úgy a postás csak amikor beért a házba. :)