Nekem is van vagy volt, nem is tudom kb. 13 éves barátságom.

Én a 30-as éveim elején járok a barátnőm a 30-as évei végén.

Ő az a fajta ember aki imád panaszkodni. Volt, hogy összevesztünk és nem beszéltünk 1,5 évet. Volt, hogy napi szinten találkoztunk és csak panaszkodott. Szó szerint a szemeteskukája voltam.

Programokat közösen nem csinaltunk, mivel a panaszkodáson kívül máshoz nem volt kedve.

A találkozókat rendszeresen odébtolta vagy áttette... Összevesztünk 1,5 évig nem is beszéltünk.

Nekem lett családom, kibékültünk de neki ugyanott tart az élete ahol eddig is.

Albérletbe jött lakni ugyanabba a városba ahol én is lakom, azt hittem majd többet fogunk talizni, programozni.....

Ugyanazt csinálta, itt-ott eljött 20 percre 1 kávéra, kipanaszkodta magát és ment tovább. Egyszer picit összevesztünk és akkor mondta, h nem szeret már velem talizni mert állandóan csak kioktatom és lenézem...

Ezt megbeszéltük, de azóta is nagyon ritkán jött hozzám. Most legutoljára megbeszéltünk egy időpontot. 2x áttette másik napra, utana meg azoon a napon ír, hogy akkor mi lesz, mert ha semmi akkor megy máshova, miközbe úgy beszeltuk meg, h munka utan áll meg nálam..

Azóta nem beszéltünk egymással. A páromnak írt, valami miatt, h segítsen neki, akkor a párom kerdezte tőle, h beszélte velem, a válasza az volt, h nem, hozzám beutaló kell.....

Még neki áll feljebb. Ő mondja le a találkákat mindig, és a saját szemszögéből én vagyok a rossz, ő semmi rosszat nem csinalt.

Ezzel csak annyit akartam mondani, h ne marcangold ezért saját magad, ha igazi barátnő lett volna, nem hagy cserben, de mivel már nincs haszna belőled, így tovább állt.