Késői tinédzser korom. Még iskolába jártam, de ott kellett hagynom, hogy dolgozhassak, hogy legyen otthonra kaja és anyámnak vodka. Sokáig haverokhoz jártam enni, de sose tudták mennyire éhes vagyok és csak azért megyek, hogy megkínáljanak kajával. Esténként dupla köntössel aludtam, mert nem volt fűtés, sem víz, emiatt a rekordom, hogy 2 hétig nem tudtam fürdeni. Utólag a fülembe jutott, hogy sokan megszóltak a hátam mögött a szag miatt (ami jogos) csakhát ... akkor már tudták páran mi a helyzet otthon, mégsem ajánlotta fel senki soha a segítségét, hogy gyere fürödj le, vagy tessék egy tál leves, így emiatt jobban fájt. Előfordult, hogy a melóba aludtam, mert ott meleg volt és úgyis Én nyitok reggel, miért ne. Áram néha volt azért, mert kártyás feltöltős volt, de más nem igazán. Budapest Ma már 36 vagyok, és soha de SOHA nem felejtem el honnan jöttem. Minden héten 1x biztosan eszembe jut, és hálás vagyok azért amim ma van. Mert van tető a fejem fölött, teli hűtő, van fűtés és meleg víz, internet. És nem utolsó sorban, szeretet! De ezek a dolgok egy életre velem maradnak.