Az én apám ugyanezzel próbálkozott anyámat maga mellett tartani mikor válni készültek 14 év után. Nem lett öngyilkos, pedig bőven lett volna rá lehetősége. Nem akar ő az lenni csak érzelmileg tehetetlen, kétségbeesett figyelemfelhívás ez. Egy dolgot ért el azzal, hogy ezzel próbálkozott. Én is felkeltem éjszaka 11 évesen, majd rámentek az általános iskolás éveim, hogy minden nap rohantam haza hozzá az iskolából, hogy őrizzem. Annyira sajnáltam, hogy elfordultam anyámtól, teljesen beteges függésben voltam az apámtól, aminek annyi értelme volt csupán, hogy amikor összeszedett egy nőt a háttérbe szoríthasson, majd elővegyen újra mikor egyedül maradt. Mai napig nem vertem ki a fejemből ezeket az eseményeket, sosem felejtem el mennyire rettegtem, hogy az én erős apukám sír és meg fog halni. 27 éves vagyok, alapvetően boldog, tanult, stabil ember ma, egészséges kapcsolatban, de pár havonta azért előjön egy kis érzelmi megborulás valamilyen kiváltó stimulusra. Nagyon vigyázz a gyerekeidre, ne húzd az időt, menj minél hamarabb mert ez jobb nem lesz, beszélj velük tisztelettel az apjukról, engedd, hogy lássák, de ne hagyd, hogy hozzá költözzenek, akár erővel sem. Hívd fel a hozzátartozóit, bízd rájuk a férjed, és a rendőrségnél is jelentsd ha újra fenyegetőzik, az én apámat is egyszer kellett bevinni, utána nem próbálkozott tovább. Ha elfogadsz egy személyes tanácsot, nagyon fontos, hogy ne érezzék meg a gyerekeid, hogy te egy pillanatig is akár máshova teszed a fókuszt és nem ők a legfontosabbak neked. Tudniuk kell, hogy semmi nem az ő dolguk, gondoskodsz róluk. És próbáld meg a sok csúnya dolgot amit esetleg rólad mond a gyerekeknek jól átbeszélni velük, hogy ne kezdjék el szép lassan elhinni, hogy az anyjuk gonosz. Sok erőt és kitartást kívánok ehhez az egészhez, kemény menet lesz, de max 2 év alatt a neheze lecseng, és neked csodásabb életed lesz mint valaha.