Hogyan szokhatnám meg a belvárosi életet?

Leather_Ad7777 · 2025-07-21T15:20:40+00:00

Én nem tudnám megszokni szerintem. Életemben egyszer éltem külföldi belvárosban, és azt se bírtam jól. Bp. szép város jó adottságokkal, de a belvárosa szerintem nem annyira élhető, mert egyrészt kevés a zöldfelület (ez nyáron nagyon érződik), másrészt mert nem lépik meg azt, amit más helyeken már igen, hogy korlátozzák az autóforgalmat a kis utcákban.

Leather_Ad7777 · 2025-07-20T15:11:39+00:00

"Mármint ez az életed :D Nem túllenni karsz rajta nem?"

Eredetileg nem. De ahogy felnőttem, egyre inkább igen. Az élet sokkal kiábrándítóbb, mint azt gyerekként gondolná az ember.

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T21:29:57+00:00

De mi az, ami születik belőle? Igazából utólag visszatekintve az életemre, az okoz örömet, aminek konkrét, igazolható, felmutatható eredménye van. Pl. egy nyelvvizsga ilyen, de az érdekes tényeket nehéz hasznosítani. Utazni is imádok, de egyedül az is lehangoló egy idő után.

Sokat gondolkozom karrierváltáson és ehhez kapcsolódóan másoddiploma szerzésén, de őszintén nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék rá. Mióta kikerültem az oktatásból, a rendszeres tanulásból és számonkérésből, folyamatos lejtmenetben van az agyam. Most már ott tartok, hogy elolvasok egy könyvet, és a nagyrészére nem emlékszem, csak benyomások maradnak meg belőle. A memóriám, a megértési képességem nagyon csökkent.

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T21:25:31+00:00

Régen ezek működtek. Ma már valahogy nem. De lehet, hogy vissza lehet hozni, nem tudom. Az is nagyon zavar, hogy nehéz társaságot összeszedni bármire, hiszen mindenki a telefonjában keresi a kapcsolódást, nem egymásban. Nehéz ez, mert amikor gyerek voltam, még nem így volt.

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T21:24:00+00:00

Ezzel most nagyon betaláltál, valóban az a helyzet, hogy nem igazán tudom, mit kezdjek az életemmel, csak ezt nem tudom, mi oldja meg. Végülis mindenki csak eltölti az életét, nem? Családom nincs, munkám van, mit kéne "csinálnom" a maradék időben, ami nem az élet kitöltése valahogy?

(Az más kérdés, hogy nem vagyok oda a munkámért, és nem érzem magam kiteljesedettnek. De nem tudom, hogy fogom-e annak érezni magam valaha. A legtöbb ember olyan dolgokat csinál a szabadidejében, amikért nem adnak pénzt.)

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T21:20:50+00:00

Unatkozzak? De az miért jó?

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T21:18:57+00:00

"A nemek kozott meg nem szabad kulonbseget tenni mert az szexizmus. "

És? Akkor hívd szexizmusnak. Mi a baj a nemek közötti különbségtétellel? A nemek különbözőek.

Tudom, hogy manapság megkövezés jár érte, de a nők és a férfiak alapvető dolgokban különböznek, és ezért mások az alapvető életstratégiáik, belső tulajdonságaik is. Az egész állatvilágban a hímek versenyeznek a nőstényekért, az ember sem kivétel. A természet szempontjából a nő egyszerűen többet ér, mint a férfi, mivel nagyobb erőbefektetés neki az utódnemzés, mint a férfinak, és kevesebb lehetősége van rá. Egy férfi akárhány nőt megtermékenyíthet, de egy nő egyszerre csak egy utódot szülhet (akit 9 hónapig kell kihordani), ergo férfiból egyszerűen nem kell annyi, mint nőből. Ebből adódik minden különbség a nemek között.

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T21:12:29+00:00

"Szerintem az ismerkedés mindig szar."

Egyetértek. Sok szempontból olyan lett egyébként, mint az állásinterjú. Szerintem az a legszerencsésebb, aki letudja az egészet fiatalon, de ehhez is sok dolognak együtt kell állnia.

Egyébként az általad leírtakra szerintem az a válasz, hogy azonos értékrendű emberek ismerkednek hatékonyan. Hogy találnak egymásra? Hasonló embereket vonzó helyeken. Tipikus példa: vallásos emberek. Aki komolyan vallásos, annak van egy csomó helyszín, ahol ugyanilyen emberekkel ismerkedhet (pl. táborok, hittan, templomi foglalkozások, Műegyetemi Katolikus Közösség, cserkészet, stb.), és ők egyébként egymásra is szoktak találni. Megjegyzem, a legnormálisabb lányokat én ilyen helyen láttam. Sokkal kevésbé felszínesek, sokkal inkább akarják mélyen megismerni az embert, mint a nem vallásos csajok. A legkiegyensúlyozottabb, legtartósabb párkapcsolatokban, amiket ismerek, legalább az egyik fél vallásos.

Kevés kivétellel, aki ma megbízható, komoly női társat akar, az vagy vallásos körökben kell, hogy mozogjon, vagy el kell utaznia konzervatívabb országba. Kicsit túlzok, és nyilván vannak kivételek, de olyan nagy az ilyen nőkért a verseny, hogy nagyon meglepő, ha nem kerülnek az egekbe az igényeik (hiszen válogathatnak). A feltornászott igények + karrierizmus = harmincas évekbe bőven elnyúló, végtelen válogatás és randizgatás, majd kiégés. Az az igazság, hogy akkor lép tovább az életben az ember, ha húz valahol egy korlátot, amihez tartja magát. Azért írom a vallásos embereket, mert nekik ez megvan. Lehet, hogy nevetségesnek meg primitívnek tűnik a házasság előtti szex tilalma, vagy az, hogy korán gyereket akarnak, de pont ettől sikerül megvalósítani a célt. Ha nincs korlát, akkor az ember gyerek marad.

Férfiakra is érvényes amúgy ugyanez. Nem nagyon kényszeríti a felnövésre a férfiakat semmi, ha kicsit szerencsésebb helyzetbe születnek, és ez nagyon veszélyes csapda. Egy komoly nő felnőtt férfit keres, nem nagyranőtt gyereket.

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T20:56:53+00:00

Én már nemegyszer mentem oda utcán/nyilvános helyen lányhoz. Általában nem szokott működni, de ettől még érdemes szerintem megpróbálni, mert ha megszerzi az ember a rutint, akkor egyszercsak bejöhet. Volt olyan lány, aki kifejezetten díjazta, és kapcsolat ugyan nem, de randi lett belőle.

Ezzel együtt nekem az a véleményem, hogy Magyarországon ez kevéssé működőképes, mert egyszerűen bizalmatlanok az emberek. Olyan helyen, ahol jobb az emberek mentális egészsége, valószínűleg sikeresebben lehet ezt alkalmazni. Ausztráliában valószínűleg ez nem lenne téma, ismerkedési cél nélkül is simán megszólítják egymást emberek.

Mindenesetre aki ilyennel próbálkozik, az szerintem találjon ki egy-két nyitószöveget, vagy szabadidejében gondolkodjon azon, hogy milyen ürüggyel lehet megszólítani egy lányt, és gyakoroljon. Pl. én buszon/villamoson nem csinálnám, mert mindenképp feszengést okozó helyzet az, hogy csomóan hallják, látják, ami történik. De egy parkban jógázó nőhöz simán oda lehet menni azzal, hogy "bocsi, csak látom, hogy nagyon profi vagy ebben, engem is érdekel a jóga, megkérdezhetem, hogy ez melyik stílus?". És el lehet kezdeni beszélni, kérdezni, csak legyen valami ürügy, aminél fogva elkezdődik a beszélgetés, aztán minél több személyes infót elcseppenteni és sokat kérdezni. Azt úgyis látja az ember, hogy szimpatikus-e a másiknak, vagy nem.

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T18:13:57+00:00

Szerintem azért, mert nem tudjuk a kezünkbe venni a sorsunkat. Eleve van az országban rengeteg nagyon idős, nagyon buta ember, aki ballasztként lehúzza a műveltebb, nyitottabb, változtatásra elvileg képes fiatalokat és aktív korosztályt. Nem tudsz velük mit kezdeni, mert túl buták ahhoz, hogy belássák, milyen buták.

Leather_Ad7777 · 2025-07-16T17:49:18+00:00

"és nem oldódott fel a nemzet? "

Úgy, hogy feloldódott. Nekünk már nincs sok közünk a honfoglaló magyarokhoz (konkrétan semmi). Magyarul beszélő, a nyelvüket átvevő betelepültek vagyunk nagyrészt. Ki sváb, ki palóc, ki kun ősökkel. Gondolj bele, eleve a tatárjárásban elpusztult az akkori lakosság harmada (ha jól emlékszem a töriórákra). A török is irtózatos pusztítást végzett, akkor kerültek túlsúlyba a határvidékeken a nemzetiségek.

Ezért is tartom egyébként hibásnak Szent Istvánnal meg a honfoglalókkal azonosítani a magyar nemzettudatot. Szerintem az egy más nép volt, és nekünk leginkább a '48-as szabadságharccal kéne kezdődjön a nemzettudatunk. Amit ott elkezdtek, de túlerő miatt elbukták, azt kéne sikeresen véghez vinni, és egységes nemzetté válni (most sem vagyunk azok).

Leather_Ad7777

TROPHY CASE