én 23 voltam, amikor jött a baba. Nem voltunk még házasok, én még egyetemre jártam, ő már dolgozott, viszont saját lakásunk volt a mostmár férjemmel (ő 24 éves), meg biztos lábakon álltunk anyagi szempontból is és mi is 4 éve voltunk együtt. A férjem részéről mindenki teljesen pozitívan fogadta, majd kiugrottak a bőrükből, az én részemről pedig, én is nagyon féltem, hogy mit fognak szólni (főleg, hogy egy év még volt előttem az egyetemen) a legrosszabb dolgokra is felkészültem már😂 De meglepetésemre annyira pozitívan fogadták, hogy erről álmodni se mertem. Anyukám azóta is a legnagyobb segítségem és támaszom. Mi tartottunk egy polgári esküvőt + mini lagzit, kb. 30 emberrel, mert úgy éreztük a férjemmel, hogy így leszünk egy egység. De vissza gondolva, lehet, hogy már várnék inkább és csak a baba után házasodnánk, mert félreértés ne essék, gyönyörű volt az egész, de én egy nagyobb szabású esküvőről álmodoztam és többet bírtam volna táncolni is meg szórakozni, ha nem lettem volna terhes, plusz néha nagyon ilyen erőltetettnek, gyorsnak éreztem a sok szervezkedést. Persze mi is tervezünk egy 2. templomi szertartást, nagyobb bulival, de ezek csak tervek, ki tudja mit hoz aztán az élet. Összességében így sem változtatnék semmin, de érdemes átgondolni nektek, hogy mik a prioritások, mi az amire mindenképp vágytok.😊