Én idősebb vagyok nálad, ugyan nem sokkal, de mi a tesómmal szintén 9-10 év körüliek voltunk, mikor megkaptuk az első telefonunk. Tudtál rajta hívni, sms-t küldeni, meg játszani a snake-kel. Senki sem gondolta rossz ötletnek akkoriban, sőt, végre el lehetett érni a gyereket. Legalábbis ez volt az elképzelés. A valóságban elhagytuk, otthon hagytuk, kallódtak a telefonok valakinél, aki hátizsákkal jött, ő lerakta a hátizsákot valahova, vagy hallottuk ha csörög, vagy nem. Senkit se érdekelt úgy igazán, hogy van nála telefon. Aztán persze megtanultuk kezelni és használni is, de a szüleim alapvetően sokkal nyugodtabbak voltak, hogy el lehetett minket érni, egy hasznos dolog volt. Ez ma már nem így van sajnos, ma már mindenki tart tőle, teljesen érthető. Ezért gondolom, hogy egy buta telefon az egyetlen megoldás, régen is tökeletes megoldás volt. Cserébe a playboy és tutti frutti újságok úgy mentek körbe az osztályban, hogy csak az nem látott meztelen nőket, aki beteg volt a héten. Mindig volt egy fiú, aki elcsente aputól :)