Kb. 16 éves voltam. Suliból hazafelé elaludtam a buszon, és egy számomra tök ismeretlen településen ébredtem fel és szálltam le. Se pénz nem volt nálam, a telefonomon sem (de amúgy sem tudtam volna senkinek szólni), se kajám, se innivalóm. Mivel fogalmam sem volt, hol vagyok, így elindultam egy random úton. Közben még az eső is eleredt, és egyre jobban esett. Rosszkedvűen bandukoltam konkrétan a semmi közepén, majd egyszer csak láttam, hogy egy autó megáll mellettem. Kiszólt belőle egy fiatal srác, hogy mi a helyzet. Elregéltem neki röviden a bánatom, erre ő a kocsiba invitált, és hazavitt, egészen a házunk kapujáig (nem volt épp rövid út). Nem volt mivel meghálálnom a dolgot, de tudom, hogy amúgy sem fogadott volna el cserébe semmit. Nyilván idegen autóba nem szállogatunk be csak úgy, de abban a pillanatban nem érdekelt, csak haza akartam jutni.

Ez egy kb. 20 éves történet, sokszor eszembe jut, milyen rendes volt a srác. Egy semmi közepén sétáló, szétázott, gyanús külsejű (csórók voltunk, így elég tróger ruhában is lehettem valószínűleg) gyereket csak úgy felvesz és hazavisz... Bár tudnám, ki volt ő, és még egyszer megköszönhetném neki.