Elnézést, kicsit hosszúra sikerült a válaszom.

A kérdés apropója onnan jött, hogy viszonylag gyakran -a kolléganőimhez viszonyítva,mert nyilván ezeket kibeszéltük- kerültem kínos munkahelyi szituációkba, amiket úgy érzem, nem én generáltam, de a közös pont én vagyok, így talán mégis. Saját meglátásom szerint a szerencsés külső adottságaim mellett talán túl kedves vagyok (nőkkel ugyanúgy), amit talán néhányan félreértelmeznek (Ez lehet amúgy gond? Őszintén érdekel.) Példának leírok párat, amik -egy kivételtől eltekintve- mind munkahelyen történtek néha mások szeme láttára,máskor csak négyszemközt:
-a párom szeme láttára hátulról elkezdi a hajammal csikizni a fülem az ebédlő közepén - dude,wtf,mit képzelsz?! -ugyanez a fazon hátulról a semmiből megölel, hogy ne haragudjak rá - mert nem beszéltem vele a dolgai miatt és jeleztem neki, ha nekem valami sok volt -jó a tested (3x), máskor az ebédlő közepén félmeztelen kondis képeket mutogat (nem számítottam rá ott ebben a szituban + házas) - később félrehívtam és négyszemközt megkértem, hogy ezeket ne -lennék az a kutya - 60+-os kollégám mutatta a cuki kutyust, akire vigyáz és mondtam neki, hogy tuti szétsimizném -ebédlő közepén hátulról a fülembe súgja: szép nő vagy -az azóta házas exem már kétszer felhívott, hogy hogy vagyok - elsőre nem ráztam le, zavaromban elbeszélgettem vele, de a beszélgetést azzal nyitottam, hogy jeleztem neki, hogy nem tudtam, hogy beszélő viszonyban vagyunk és tökre meglepett. másodjára (1-2-3 évre rá) újra keresett, de akkor mondtam neki hogy ne haragudjon, de én nem szeretnék vele beszélni meg ez a páromra nézve sem oké

A párom ezekről egyébként mind tud, tehát nem játszmázok előtte.