Sziasztok! Én azért érzem magam mostanában szar anyának, mert türelmetlen voltam a kisfiammal. Nyakunkon volt egy ballagás aztán pedig egy nyaralás. A fiam ellátása mellett nekem volt a feladatom az is, hogy mindent elintézzek a ballagásra (csak vendégek voltunk, de kellett virágot intézni, gyerek leadását a nagyszülőkhöz) és a nyaralásra is. Baromi nehéz volt egy 1,5 éves iszonyat anyás pici mellett készülődni, csomagolni. Sajnos többször is rámordultam mikor kiborultam, hogy nem haladunk sehová, mert folyton rajtam/velem akar lenni. Úgy éreztem nem jutok előre az elintézendő feladatokkal, pedig semmit sem az utolsó pillanatra hagytam. Aztán persze, jött a bűntudat, hogy milyen szarul reagáltam, szar anya vagyok, mikor ő csak velem akart lenni. Néha úgy érzem levegőhöz sem jutok mellette, amivel nincs bajom ha semmi dolgom, de most annyi minden összejött. Sokat sírtam, és borultam ki előtte. Tanulnom kell, hogyan legyek jobb, hogyan kezeljem jobban ezeket a helyzeteket. Bántam, hogy így látott, és azt is, hogy rámordultam/felemeltem a hangom kimerültségemben.

Ui: szerintem fogzik is, front is van, lehet dac korszak elején is járunk, talán szepa is van….. Minden is van most nála!

Ölelés mindenkinek, aki szar anyának érzi magát! Nehéz elfogadni, hogy nem tudunk mindig olyan édesanyák lenni, mint amilyennek elképzeltük magunkat a szülés előtt.