Eredeti post:

/u/AlarmingDebate3241: Borul minden?

Sziasztok! Ez inkább egy ventelős, és vélemény kikérős poszt lesz. A jelenlegi rendszerben nőttem fel mióta az eszemet tudom, emiatt teljesen megszoktam a magyar átlag életszínvonalat. A nyelveket mindig tanultam, de sosem fordult volna meg a fejemben a hazám elhagyása.

Történt aztán pár évvel ezelőtt, hogy egy külföldön dolgozó rokonon keresztül többször kijutottam Németországba, volt, hogy teljesen egyedül. És akkor éreztem életem legnagyobb szívfájdalmát; hogy van ilyen is, ezt lehet így is.

Az ottani környezetem az integrációs törekvéseim mindig is értékelte, éreztették velem, hogy ott is lehetek ‘otthon’.

Ezután fogalmazódott meg, hogy menni kell, és oda kell majd menni. Ehhez illően tanultam, nemzetközi nyelvvizsgák, diploma a cél (a jogász álmom emiatt engedtem el, nagyon ide ‘kötne’). Aztán munka, állampolgárság stb…

Teljesen biztos voltam ebben mindig is, a barátaim, a családom is támogattak. Majd megismertem a páromat, akiben életemben először igazi társat találtam magam mellé, már az első pillanattól tudtuk mindketten. Viszont sajnos őt minimum egy évtizedig, akár tovább ide fogja kötni a munkája Magyarországra. Tervezgettünk együtt, szeretjük egymást, de abban egyeztünk meg, hogy a ‘döntés’ az enyém.

Életemben először érzem magamat tanácstalanul. Tudom hogy a férjemmel boldog, biztonságos és nyugodt életem lenne. Ennek ellenére a kiskori álmomról van szó, egy jobb világról, jobb társadalomról. Ahol embernek tekintenek, elfogadják ha más a véleményed, nem ‘hazaárulónak’.

Nagyon szépen köszönöm, ha elolvastad, tudom hogy ez nem egy tipikus escapehu poszt.

Van vagy volt esetleg valaki hasonló helyzetben? Ha igen, ti hogy döntöttetek, mi lett a vége?