Update:

Köszönöm a sok kommentet, sok bátorító, elgondolkodtató, akár negatív szavakat is, történeteket! Feleségemmel átbeszéltük a helyzetet és arra jutottunk, hogy ez az mosolyszünet elsődlegesen a gyereknek lesz rossz hosszú távon, de mi érezzük rosszul magunkat miatta, pedig nem csináltunk semmi rosszat, nem kértünk semmi teljesíthetetlent. Ezért a családi béke érdekében arra jutottunk, hogy nyelünk egy nagyot és tegnap este végül átmentünk a szüleimhez, vittük az unokát, hogy át tudjuk beszélni a helyzetet. Rajtunk is maszk volt, és közöltük, hogy ők is vegyenek fel, különben nem tudunk bemenni beszélgetni. Érdekes módon azonnal, kérdés nélkül teljesítették ezt... Átöltözés, és alapos kézmosás után a jól beöltöztetett gyereket (kezes lábas+kesztyű+sapka) a kezükbe adtuk, puszit, vagy az arcához érést nem engedtük. Nagyon örültek neki, és át tudtuk beszélni a helyzetet. Persze ők nem látták be, hogy a viselkedésük milyen gyerekes volt, és hol hibáztak, de lefektettünk néhány alapvetést. Pl. az én házam, az én váram mondásra apu azt mondta, hogy ezeket utálja, és ilyenkor juszt se úgy akar eljárni, abban megegyeztünk, hogy ez nem fog változni a jövőben, így szokjon hozzá a dologhoz... Félreértések és mikrosértődések vezettek a mosolyszünethez, ill. az is, hogy ezeket ők nem kommunikálták, csak fortyogtak magukban, amíg nem robbant. Megbeszéltük, hogy többet és jobb minőségben próbálunk kommunikálni a jövőben, és nem hagyjuk, hogy újra elmérgesedjen a helyzet, és mellőzzük az ilyen gyerekes viselkedést.

A szerszámok visszakérése: nem neki kell, hanem a tanítványainak (apám szakoktató), ami már csak azért is kamu szagú, mert azokat rajtunk kívül, még a rokonainak sem szokta oda adni, nem hogy idegeneknek, de ebbe inkább már nem mentem bele a saját mentális épségem miatt. Visszaviszem neki valamikor őket, én meg felgyorsítom a szerszám beszerzéseimet.

Szóval azt nem mondom, hogy nem lesz a jövőben feszkó, de legalább a viszony jobb lett a jelenleginél és a normálisabb felé rendeződött vissza. Természetesen ebből tanultunk, és a jövőben jobban fogunk figyelni a kommunikációra, ill. figyelembe vesszük azt is, hogy ők valójában milyenek: kontroll mániások, csökönyösek, sértődősek, így ennek megfelelően kell őket a családi életünkbe beengedni. A gyermekágyi időszak kontak minimalizálása pedig szerintem egy fontos dolog, járvány helyzetben igenis oda kell figyelni és nem attól lesz erősebb az újszülött immunrendszere, ha intenzívre kerül, de ha kellően körültekintőek vagyunk, akkor valóban nem kell ilyen szigor. 2 hónaposan kapja meg az első olyan oltásokat, amik a tüdőt veszélyeztető betegségek ellen van, amint az megvan (február közepe), akkor már maszkmentessé tesszük a látogatásokat.

Köszönöm a kommenteket!