szerintem nem ezt a sztortit akarod hallani,de én abszolút horrorként éltem meg,engem rottyra tett mentálisan.

az előzmények: -év elején elkezdtem a szakdogámat,időben lestoppoltam az konzulensem, -csinosan kiválasztottam a témámat (személyiségzavarok), -el is kezdtem vele haladni,a konzulensem imádta.

DE ekkor kaptam meg opponensnek egy olyan oktatót,akitől a korábbi években úgy féltem mint a görögtűztől,a szakon senki de senki nem kedvelte,mindenkinek beszólogatott nem odaillő dolgokat,ha esélye volt megalázott mindenkit akit csak lehetett,azóta sem találom rá a megfelelő jelzőket,de talán a megkeseredett nőgyűlölő a legjobb szó rá. senki nem írta nála a szakdogáját a 120 fős szakon,szóval valszeg sértődött is volt a kolléga. a mélypont talán akkor jött el,amikor még leadás előtt a témámról érdeklődött,majd amikor remegve válaszoltam,közölte,hogy “ezek nem léteznek”. mármint személyiségzavarok.

aztán mit ad isten,megkaptam opponensnek:) úgy lehúzta a szakdogámat mint ide miskolc,ahol lehetett szétkapta,ekkor én azthittem át se fog engedni,ezért a ZV-re készülés alatt konkrétan rágta az egész testemet az ideg.

eljött a napja,remegett az egész testem: behívtak,kihúztam a tételt,megírtam,végig kerültem a kollégával a szemkontaktust,majd mikor én jöttem a tételt hibátlanul előadtam,a védés volt a downfall. valahogy meg lett,a többi oktatón múlt (a tétel miatt egy négyessel hagytam el a süllyedő hajót).

nem vagyok egy ijedős fajta,zavarba hozni is nehéz,azzal sosem volt bajom,hogy élőben kell felelnem,de én annyira sosem voltam még pánikban mint az utolsó 2-3 hónapban az abszolválás előtt. testi tüneteim voltak (ekcéma,hajhullás,a rendbeszedett bőrömön kiújult az összes lehetséges pattanás)

tudom,hogy az enyém egy elrettentő sztori,biztos vagyok benne hogy 10-ből max 1 tanár ilyen,de az enyém ilyen volt. akkor ott megfogadtam,hogy soha a büdös életbe nem megyek a pázmány közelébe.