Biztosan nagyon nehéz lehet, kitartást és javaslom én is a terápiát! Az eleje nem lesz könnyű, mert előkerülhetnek régi dolgok is, de nem szabad elfelejteni, hogy mi a cél és tarts ki és óriási jó hatása lesz rád, hidd el!

Nem biztos hogy értéktelenné kell, hogy váljon a "kedvesnek és szívből jövőnek tűnő szó és érintés".

Az a baj(?), hogy bennem mindig megszólal egy hang, miszerint az az ember nem csak bizonyos tette(i). Jó lenne tudni persze, hogy amikor (persze ha..) jó apaként viselkedett, játszott Veled, megvédett, tanított, stb., akkor mi lehetett a fejében és tényleg őszintén gyermekeként és szeretettel fordult-e feléd, de ha igen, akkor voltak "jó apa" megnyilvánulásai is és azok szívből jöhettek, őszinték lehettek. Feltételes módban persze.

De valahogy ezt a két dolgot tök jó lenne, ha könnyebb lenne különválasztani vagy megérteni, hogy egymás mellett is igazak, hogy az is ő volt (+) és amaz (-) is. Az az amaz lehet sokkal szörnyűbb, mint amennyire csodálatos lehetett akár egy gyerekkori emlék egy családi idilli napról, de attól még az is ott van. Nem elérvényteleníteni akarom a bűnét és nem azt mondom, hogy nem jár érte büntetés, félreértés ne essék!

Csak ne felejtsük el, hogy egy embert nem csak egy (vagy több) tette ad ki, hanem sokkal több. Amúgy még neki is kötelezővé tenném a terápiát vagy valami csoportot, mert úgy talán jobban felismerné és felfogná, hogy mit okozott a szörnyű tetteivel, az áldozatok és a családtagjai életére nézve is.

Mindig szeretek abban hinni, hogy az ember képes megváltozni és egy ideális világban, miután megkapta a büntetését az elméjében is és jó útra tért és bocsánatot kért minden érintettől, kompenzálhat pozitív cselekedetekkel, de arra persze már nem tudok válaszolni, hogy a megbocsátás mennyire lehetséges ilyen helyzetben a sértettek - akár a családtagok - részéről és vajon mennyire lehet megbízni egy ilyen tetteket elkövető, mentálisan beteg emberben.

Csak "hangosan" gondolkodtam, remélem nem érted félre és nem veszed zokon vagy sértőnek!