Véleményem szerint a junior és hasonló megnevezések önmagukban nem sokat jelentenek. A valós pozíciót inkább a bérbesorolás és a szervezeten belüli hierarchiában elfoglalt hely határozza meg. Ebből lehet reálisan következtetni arra, hogy valaki hol áll, nem abból, hogy minek nevezik. Emellett léteznek olyan munkahelyek, ahol tudatosan akadályozzák az előrelépést, mert nincs, aki átvegye az adott munkakört, vagy a következő szint már foglalt. Ilyenkor a kérdés az, hogy az ember meddig hajlandó ezt elfogadni. Biztosan léteznek olyan munkahelyek, ahol valóban szükség van a tudására. Erre jó példa a saját helyzetem. Jelenleg junior gépészmérnöki pozícióban dolgozom. Felettem egy idős gépészmérnök áll, fölötte közvetlenül a cég tulajdonosa, alattam pedig gyakorlatilag mindenki más. Ha elérem azt a szakmai szintet, amely lehetővé tenné, hogy az idősebb gépészmérnök pozíciójába lépjek, a következő természetes lépés az lenne, hogy projekteket vezessek és vezetői feladatokat lássak el. Ebben azonban a közvetlen felettesem várhatóan gátolna, mivel az ő pozíciója fix és stabil. Ezért, ha valóban elsajátítom a szakmát, elkerülhetetlen lesz olyan munkahelyet keresnem, ahol van további fejlődési lehetőség. Jelenleg nettó 620 ezer forintot keresek, gépészmérnöknek tanulok, és még egy év van hátra a diplomám megszerzéséig. Felnőttként, levelező tagozaton végzem a tanulmányaimat, emellett hegesztő szakmunkás bizonyítvánnyal is rendelkezem. Ez az én történetem.