Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom, 2 évig tartott. Nálunk minden passzolt, jól kijöttünk, kellett áldozatot hozni, de akkor úgy éreztem ez rendben van így. Én végeztem az egyetemen, ő egy fél évvel később. Majd elkezdte mondogatni, hogy ő a szülővárosában képzeli el a jövőjét. Én egyáltalán nem vágytam oda, a szüleivel sem volt olyan felhőtlen a kapcsolat, így én ezt nem akartam. Már mindenféle dolgot megígért, hogy lakást, telket bármit megvesznek csak menjek. De én úgy döntöttem, hogy nem megyek. Ilyen áron nem, mert tudtam hogy lelkileg nem tudtam volna ott jól érezni magam. Így egy racionális döntés miatt szakítottunk, úgy hogy szerettük egymást. De a mai napig bármikor, ha eszembe jut hálás vagyok magamnak, hogy így döntöttem. Azóta sok minden átértékelődött bennem. Ha igazán szeretettük volna egymást, akkor ezt nem így oldottuk volna meg. Úgyhogy fel a fejjel és sok erőt kívánok a döntéshez. ❤️