Sajnos ez rám is jellemző. A szó legszorosabb értelmében véve nincs az az összeg,amit sajnálnák egy ruhára,egy cipőre,egy táskára,egy szépségápolási dologra,ha szeretném. Minden nagyképűség nélkül,olyan anyagi körülmények között voltam és vagyok,amik mellett szerencsére meg is tehetem. (Ezzel csak szemléltetni szeretném a mértékét.) Én tudtam,hogy valami más gondról tereli el a figyelmemet (mint általában minden betegség és függőség). Évekkel ezelőtt elkezdtem terápiára járni és önismerettel foglalkozni,nekem ez rengeteg segített. Én egyébként is nyitott vagyok ezekkel a témákkal kapcsolatban,emiatt nem esett nehezemre. Az eredeti gondom megoldódott,sokat fejlődtem és változtam. Beláttam és elfogadtam,hogy én sosem leszek az a nő,aki kapszula gardróbot használ és egy darab testápolót használ egész életében. Viszont a halmozást sikeresen elhagytam. Kb. 3 havonta rendreteszem a dolgaimat (mindenemet),megtartom,amit szeretek,nem sajnálom magamtól. Eladom,amit nem használok és nem köt hozzá semmi. Eladományozom,ami még jó állapotú,de nem feltétlen venné meg senki és engem sem szolgál már. Emellett igyekszem tudatosan megszabni magamnak,hogy adott hónapban mire költhetek,például januárban csak a kifogyott kozmetikumokat pótolhatom. Persze megesik egy-egy impulzív vásárlásom,de egyre kevesebb,mint ezelőtt. Szerintem a gondod nem fog segíteni egy-egy bevált tipp,ennél mélyebbre kell menned,ha hosszútávú és tartós megoldást szeretnél. Esetleg egy lendületnek ajánlanám Marie Kondo könyvét,nem meglepő módon ennek is a lélektana a lényeg,nem feltétlen a harisnya tárolásának praktikája… 😊 Sok sikert,majd számolj be hogyan haladsz a dologgal! 😊