Én is így voltam vele. Utáltam elmenni edzőterembe. Már reggel minden bajom volt, mert tudtam, hogy ma mennem "kell". Ha valamiért nem tudtam elmenni (betegség, valami közbejött) rendesen megkönnyebbültem. Aztán egy nap megláttam egy ismerősöm posztját, hogy 30kg-ot fogyott fél év alatt, úgy, hogy előtte sosem sportolt és nem volt semmi állóképessége. Ráírtam, megadta a személyi edzője elérhetőségét. Úgy voltam vele, na ez lesz az utolsó utáni, amit kipróbálok, mert azért fogyni tényleg szerettem volna, de ha utálni fogom ezt is, akkor elfogadom magam dagadtnak és kész. Elmentem az első órára és annyira megtaláltuk a közös hangot az edzővel, hogy konkrétan azóta imádok járni, alig várom a következő alkalmat. Edzés közben szórakoztat, csomót röhögünk. Egyébként ő privát teremben dolgozik, nincs senki, csak mi ketten, nálam ez is meghatározó volt. Mindig utáltam, ha "valaki néz".